Ma végre hazamentem! Úgy igazán, tehát Pécsre. Ha már nem tudom csípőből megmondani, mikor voltam utoljára otthon: túl régen. Hű lokálpatrióta vagyok, van is rá okom. Mutatom az egyiket:
Teljesen egyértelmű, hogy nincs ennél szebb hely. Nekem biztos. Úgy alakult, hogy sikerült egy augusztusi harmincadik szülinapot bepótolni egy meggysör felett a Blöffben, amitől mégtovább csordult a lelkem. Ez egyébként pécsi időszámítás szerint teljesen belefér, a nyolc nap smafu.
Hirtelen olyan kicsinek tűnt a város, a hideg ellenére sem volt nehéz bejárni. És nyugodt. Mintha már kicsit aludt volna, mire odaértem. Ember sem volt sok, de beértem azért ezzel az apró karácsonyfával, aki üdvözölt a főtéren.
