November huszonnegyedike sok szempontból is fontos nap az évben, de ebben a születésnapváró sorozatban különösen, hiszen anyukám születésnapja. Valójában ezért is jöttem haza. Két jó történet is van a napban. Az egyik a Jókai téri szuvenírárushoz kötődik, aki megszólított, miközben régi képeslapokat kerestem nála. Megkérdezte honnan érkeztem. Én mondtam, hogy Pestről, de igazából innen is, itt nőttem fel. Összecsapta a tenyerét és azt mondta: Isten hozta itthon! Azt is mondta, hogy Pécs mindig várni fog rám, jöjjek gyakrabban. Én meg csak álltam ott és tudtam, hogy ez máshol nem történhetne meg, ennek a városnak van ilyne mágiája. Aki oda tartozik, egyszerűen érzi a pécsit mindenki másban is.
A misztikum este sem ért véget, amikor is a helyi rajztanárok és művészek 45. jubileumi kiállítására mentünk a szülinapossal. Meg Krumpilval, aki hellyel közzel el is lopta néha a showt. A lényeg, hogy anyának egy tűzzománc holdról készült sorozat tetszet a legjobban. És láss csodát, az első nő, aki megszólított minket az a művész volt, aki a holdakat készítette. Vannak emberek, akikkel az első pillanattól kezdve érzed, hogy egy bolygóról érkeztetek. Ő is ilyen volt, valahol biztos szomszédok voltunk, mielőtt pécsiek lettünk. Szerettem volna venni tőle valamit, ha már így alakult, de azt mondta nincs eladó alkotása. Majd megfogta a vállam és mondta, hogy várjak kicsit. Hozott nekünk két holdat ajándékba és azt mondta: "Valamiért múlt szerdán kettővel többet égettem, gondoltam elhozom ma őket. Most már tudom miért."
