Ma megint megörtént, hogy elbőgtem magam, amikor Krumplitól elbúcsúztam. Egyszerűen elképesztő, milyen érzelmeket ránt elő belőlem a gazdiság, pedig csak egyetlen hétről van szó. Tiszta ciki. Na mindegy, az autóban csendes pillanataimban kiolvastam a Hill ház szellemét. Ezzel együtt pedig a hetedik könyvet idén, ami nem sok, de nem is kevés! Több, mint kétezer oldal, ami naponta hetet jelent... Igyekszem ezt növelni a képernyőidőm kárára.
Otthon például ilyen helyek csábítanak az olvasásra. Ez az egyik kedvenc csücsköm. Karácsonykor itt szoktam gubbasztani, ami nem is olyan sokára újra megtörténik!
Ui.: Igen, vasárnap van, megint a Sztárboxé lett az este.
