Eljött végre azokból a napokból az egyik, amit mindig a legjobban várok: amikor elmegyünk valahová. Elég sűrűek voltak az előző hetek, és nem is jött ki rosszul, hogy huszonéves végnapjaimat pihenéssel töltsük majd nálam sokkal idősebb szállóvendégek társaságában. A felnőttlét fintora, hogy az ember gürizik egy csomót, hogy legalább pár napig ne csináljon semmit. Első nap még nem is sikerült igazán megérkeznem fejben, de ez így is szokott lenni.
Nem apróztuk el, a következő három napra elég sok dolgunk lesz... Csak maradjon idő lebegni kicsit a jó kis babszagú termálvízben is!
