November 6. - Hétfő van

Már megint nem tudom mivel bántottam meg a hétfő szellemét, de most sem volt kegyes hozzám. Sok felesleges feszültséget tartogatott, ami már délutánra kimerültséghez vezetett. De bármennyire is elkeserítőnek ígérkezik egy nap, azért vannak benne szép dolgok. 

Délelőtt megérkeztem a konditerembe, ahol konstatáltam, hogy kivételesen nem késtem el. Olyannyira, hogy harminc perccel előbb érkeztem. Kirobogtam a Károlyi Kertbe, ahol ha még nem jártatok, gyorsan kerüljön fel a budapesti bakancslistára. A belváros közepén egy zöld kincsesláda. Pocket automatával. Régóta terveztem venni egy verseskötetet, sajnos annyira nem állnak hozzám közel, de ez állítólag a korral változik. És tudjuk miért születnek ezek posztok... 

Szóval miközben magam is azt kívántam, bárcsak lennék ma inkább egy tölgyfa, egy kis napsütéstben, egy átázott padon olvastam párat. 

Ez volt az első: 

ADY ENDRE: IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN

Uram, háborúból jövök én,

Mindennek vége, vége:

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem

S nincs ami nyugtot adjon.

Csókolj egy csókot a szivemre,

Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim

Számára a világnak,

Nincs már nekik látni valójuk,

Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron

Térdig gázolt a vérben

S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,

Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,

Elszáradt már az ajkam,

S száraz karó a két karom már,

Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,

Mindennek vége, vége.

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.