A megérkezés már önmagában, mintha egy utazási iroda által szervezett a program része lett volna, a repülőgép az Etna körül keringett, mindkét oldalnak megmutatva a vulkánt. Így az első pillanatok eléggé hangulatosra sikeredtek.
Olaszországtól szerintem alapvetően mindenki azt várja, hogy maga a paradicsom, mediterránia csimborasszója, ahol mindenhol finom a tészta, az emberek vidámak és bárhová nézünk elönt a dolce vita. Már a reptérről kiérve látszott, hogy ez most nem ilyen lesz végig. Ez egyébként az én kedvemet soha nem fogja tudni elvenni, de néha bosszantó volt, hogy milyen lehetne ez a sziget. Ezzel szemben sok a szemét, elképesztő szmog van és igénytelenség, ami végülis belefér a délolasz milőbe. Nápolyban ezért oda is voltam, itt kevésbé - ez persze a fotókon nem fog látszódni, Szicília ékszerdobozai mindenért kárpótolnak.
 |
| Taormina |
Az előzetes felkészülés során hamar el is döntöttem, hogy ne Cataniaban lakjunk, mert finoman szólva eklektikus és a közbiztonság sem mindenhol a legjobb. Így esett a választás Giardini Naxos üdülőfalura. A reptérről tizenöt perc sétára van a vonatállomás, ami egészen idáig el is hoz, viszont nem jár túl gyakran, ezért mi is egy órát ücsörögtünk a peronon. Ez egyetlen szempontból volt jó: a szél által elsodort vonatjegyemet volt idő megkeresni a körülöttünk elterülő fehérrépaföldön.
 |
| Reggeli az erkélyünkön |
Arra is figyelni kell, hogy szezonon kívül, sok minden nincs nyitva - ez nálunk egyenlő volt a semmivel - különösen, ha még siesta is van. A Google sem volt megbízható, többször zarándokoltunk valójában bezárt étterem, bolt vagy robogóbérlő felé: potyára. Viszont a szállásunk erkélye a tengerre nézett és semmivel sem volt drágább, mint egy lakás valamelyik nagyvárosban.
Első utunk Taorminába vezetett, a buszokat érdemes leinteni és ha nincs más opció a nagyon helyi és egyébként angolul beszélő sofőrtől lehet rajta is jegyet venni. Nem véletlenül ez a környék leginkább kedvelt városkája, mindenféle turistaelvárásnak és nyaralós sztereotípiának megfelel. Hangulatos, gyönyörű a kilátás és jókat lehet enni. Egy igazi kockásterítős helyen kezdtük egy tésztaétellel, majd egy délután alatt körbejártuk a várost. A görög színház romjait minden hónap első vasárnapján ingyenesen lehet megnézni, ez kellemes meglepetés volt. Innen tényleg befogadhatatlanul szép a panoráma nem csoda, hogy Csontváry is megfestette annak idején.
Érdemes elsétálni a botanikus kertbe, ahol illatos növények, hatalmas olajfák és továbbra is gyönyörű látvány vár néhány érdekes elhagyatott épülettel.
Robogót is sikerült bérelni a kert mellett, úgyhogy a hazautat már azzal tettük meg. Néhány információ a robogós nyaralásról: a szerpentinek sokkal biztonságosabbnak tűnnek hiszen rengeteg hely van korrigálni. Bárhol lehet parkolni és a benzin is jóval olcsóbb, magáról a bérlésről nem is beszélve. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem voltak érdekes forgalmi helyzetek, de annak ellenére, hogy mindenki azt mondta, hogy Szicíliában motorozni életveszély: nem az. Mi nagyon élveztük, viszont az autópályára nem lehet felmenni vele, ezért nagyobb távokra nem mentünk el, így például kimaradt Szirakúza városa is.
Az Etna mondhatni kötelező. Ide is simán felvitt minket Marlonka - igen, természetesen volt neve a robogónak -, amivel kivívtuk a helyi idegenvezetők elismerését. Többen mondták, hogy az Etnán nagyon hideg lesz, van, aki ezért ki is hagyja... hát majdnem megsültünk. Nem is értettük, hogy nem olvad el rajta a hó. A Crateri Silvestri kapásból egy olyan kráter, ami a parkoló mellett van, bárki megnézheti ingyen és különösebb túrázás nélkül.
Mi egyből beadtuk a derekunkat a helyi quadosoknak, jó émény volt, de határozottan nem éri meg az árát, viszont a felvonóval érdemes felmenni - itt dzsekit is lehet bérelni, ha valaki fázik. Innen már egész közelinek tűnik a csúcs, ami nekünk szintén kimaradt sajnos, mert a lanofka viszonlag hamar bezárt, de így is sikerült ráhangolódni a hegy hangulatára. Az Etna az egyik legnagyobb aktív vulkán, két helyen is folyamatosan füstölgött, nekem nagyon tekintélyparancsoló látvány volt.
Másnap elmentünk Cataniába. Kétféle ember van: akik imádják, és akik utálják. Hazudtam, mert nekem sem tetszett különösebben, de azért nem volt kiborító. Éppen Szent Ágota napja volt, amit hatalmas utcai felvonulással ünnepeltek a helyiek, ez sokat hozzáadott az ottlétünkhöz. Szent Ágota Catania szülötte volt és nem véletlenül az egyik legkedveltebb alakja az olaszoknak, érdemes utánaolvasni.
Megnéztünk még egy természeti látványosságot, Gole Alcantara Botanical néven, ami egy vulkanikus szurkok. Látványos volt, de nyáron ez biztos jobb célpont a rafting és a strandolás szempontjából.
 |
| Savoca |
Utolsó napunk tetszett a legjobban, amikor célba vettük Savoca faluját. Itt forgatták a Keresztapa néhány jelenetét, ezért fel voltam készülve, hogy roskadásig lesz az a szegény Bar Vitelli hozzánk hasonló kíváncsiskodókkal, de nem így történt. Egy kiadós kacskaringós út után felértünk a gyönyörűen rendezett főtérre, a bárban pedig kizárólag mi voltunk és néhány macska. Bűn kihagyni a pisztáciás sütit, amire néhány ottani olasz is felhívta a figyelmünket. A faluban tettünk egy sétát, a szűk utcákon csak mi voltunk, körülöttünk pedig a mandula és citrom ligetek.
 |
| Bar Vitelli |
Hasonló élmény volt a szomszédos dombon fekvő Forza d'Agró, ahová minden elvárás nélkül tévedtünk fel.
Minden második ház teljesen elhagyatott, miközben vannak felújított épületek is, ahonnan finom illatok, meg a rádió hangja dől ki az utcára. Volt egy igazán kísérteties rezidencia, ami a bazilika terén található, ezt mindenképpen szerettem volna felkeresni.
Végül megálltunk a Isola Bella partjánál, amit már biztos mindenki kiszúrt akkor, amikor kapaszkodott fel Taorminába. A pici sziget-félsziget valóban megér egy kitérőt, akár ejtőzni egy kicsit a fehér kavicsain.
 |
| Isola Bella |
A kedvenc helyi legendámmal búcsúzom. A legtöbb szicíliai házon van egy férfi és egy női fej. Két nap után muszáj volt rákeresem kik lehetnek ezek az alakok, akik mindenhonnan lenéznek ránk. Íme:
"A történet hű bizonyítéka annak, hogy a szerelem már a régi időkben is eléggé elvetemülté tudta tenni az embert. Az ősi legenda szerint ugyanis amikor 1100 körül a mórok uralták Szicíliát, Kalsa városában élt egy gyönyörű lány, akinek rózsaszín bőre a barackvirágra emlékeztetett mindenkit, míg szeme kékje tükrözte a gyönyörű palermoi öblöt. A lány szinte az egész napját otthon töltötte az erkélyén lévő virágai között. Egy nap azonban egy fiatal mór fiú sétált el az erkély alatt, s meglátta a lányt, akibe azonnal szerelmes lett. Persze, ahogy az lenni szokott, cselekedet is követte a hirtelen fellobbanó érzelmeket. Azonnal bement a házba és közölte, hogy ő mindennél jobban szereti a lányt. Vélhetően jóképű lehetett a mór fiú, hiszen a lány, aki eddig csak a virágaiban gyönyörködött, azonnal szerelemre lobbant a mór iránt. De az érzései hamarosan szertefoszlottak. Néhány nap múlva ugyanis a mór fiú közölte, visszamegy Keletre, ahol várja a felesége és két gyereke. A forró vérű szicíliai lánynak sem kellett több. Egy éjszaka - ami nagyságrendileg az utolsó éjszakák egyik lehetett -, amikor a fiú mélyen aludt mellette az ágyban, a lány megölte és levágta a fejét, amibe bazsalikomot ültetett - így a mór már soha többet nem tudta elhagyni a lányt -, ami az erkélye díszévé vált. Rövid idő elteltével ugyanis a bazsalikom az egyik legszebbé fejlődött, ami a környéken látható volt. Mindenki csodájára járt, és persze irigyelték is a lány nem mindennapi fűszernövényét.
Ekkor indult útjára a különös, sötétbarna agyagcserép készítése, a még szebb és pompázatosabb bazsalikomokért. Vélhetően a hatás nem maradhatott el, s szárba szökkent a környék összes bazsalikomja, hiszen a mai napig - legtöbb esetben - kézzel készítik és festik ezeket a ma már a sziget hagyományát képező kerámiavázákat vagy cserepeket, mintegy díszként, amely a mór fiú és a fiatal lány arcát ábrázolja."
(Forrás: rozmaringescsokolade.blog.hu)
 |
| Köszi, hogy utaztál velem! |
