Idén nyáron volt egy potya hetem, Párizsban: egy ismerősünk cicáját kellett etetni, amíg elutaztak. Amikor anyukám felhívott a hírrel, hogy mehetünk, szinte egyből éreztem a forrócsoki és a bagett ízét a számban… naná, hogy igent mondtam.
Fények városa, töménytelen romantika, tünemény kávézók,
lüktető kultúra. És mégis, számomra ez alkalommal rettenetesen kettős élmény
volt. Kiderült, hogy létezik olyan, hogy Párizs-szindróma, ami nem valami
furcsa betegség, hanem annak a jelenségnek az elnevezése, amikor a turistahadak
csalódottan érkeznek haza a Francia fővárosból, mert többre számítottak.
A világnak ez az a "kis" 10 millió lakost számláló szeglete,
ahol a minőségi giccs és az ortóság boldogan élnek egymás mellett. Elmehetsz
flangálni a belvárosban, de közben folyamatosan ügyelned kell a zsebtolvajokra.
Gyönyörködhetsz a Szajna parton az épületekben, csak közben tömény fűszagot
inhalálsz. Ott várnak rád minden idők leghíresebb műtárgyai csak meg kell
verekedned érte. Még a nyelv is olyan, hogy mindenki azt mondja gyönyörű, közben
egy csomót hörögnek benne.
Ettől persze én még igazabbnak látom ezt várost. Nem is
árult soha zsákbamacskát, már száz éve is mindenki ide vágyott, közben pedig a
prostitúció és sötét üzelmek melegágya volt. Mondjuk lehet, hogy pont ezért a
szabadságért vágytak ide az emberek, de valahogy mára inkább a túlhasználtság
érzését kelti. Minden sarkon át lehetne szellemülni, mert tagadhatatlan, hogy a
belváros olyan akár egy díszlet, de felzabálják az emberek. A hangulatot, a
látnivalót és az élményt is. Gondolom a franciák is ezt érzik. Persze én is egy
vagyok közülük és őszintén állítom: bármikor visszamennék. Csak fel kell rá
készülni, hogy azért az Emily in Paris hazudik.
Ami a legjobban
tetszett
Montparnasse torony
Mindenki rohan fel az Eiffel-toronyba, hogy onnan kémlelje a várost, csak épp arra nem gondol senki, hogy innen a legfőbb szimbóluma nem látszik… hiszen éppen annak tetején áll. Ezzel szemben a város második legmagasabb felhőkarcolója irodaházként működik, ám a felső emeletből kilátót csináltak. Kívülről nem a legszebb darab a 210 méteres monstrum, ám a tetejéről annál szebb a kilátás. Arról nem is beszélve, hogy nem kellett tolongani, hiszen rajtunk kívül nem voltak sokan.
Latin negyed
A Notre-Dame környékén az a jó, hogy elég csak menni az
utcákon és nézni az embereket, mert ez bőven elég ahhoz, hogy szórakozzon az
ember. A közeli egyetem miatt tele van fiatallal, kis utcával, ékszerdoboz
üzlettel és persze végtelen mennyiségű kiülővel. Minden alkalommal, amikor Párizsban
járok, itt érzem magam a legotthonosabban.
Pompidou könyvesbolt
Idén három szuvenír is érkezett tőlem magamnak, ezek pedig
mind könyvek voltak. A magyar származású Brassaï végigfotózta a város éjszakai
életét a 30-as években, aminek lehetetlen volt ellenállni. Ehhez hasonló, és
sok más könyv is megtalálható a Pompidou aljában, ami kiváló esőprogram, én jó
pár órát elvesztem a könyvespolcok között.
Jardin du Luxembourg
A helyi Városliget elég nagy ahhoz, hogy az ember találjon egy kis nyugalmat, közben pedig nézheti a gyerekeket, ahogy bottal lökdösik a mini vitorlásokat a szökőkútban. A kert franciásan giccses, tehát egy padon ülve is hercegkisasszonynak érezheti magát az ember. A Medici kutat mindenképp nézzétek meg!
Nicolas Flamel háza
Végre egy kézzelfogható bizonyíték, hogy a mágia igenis
létezik. A legjobban az tetszett ebben a „látványosságban”, hogy valójában
senki nem volt ott. Állítólag ez Párizs egyik legrégebbi épülete arról nem is
beszélve, hogy később a híres alkimista lakott benne.
Talán majd legközelebb
jobb lesz
Café des Deux Moulins
Akinek hozzám hasonlóan tinikora meghatározó filmje volt az Amélie
csodálatos élete, kímélje meg magát a csalódástól és inkább ne akarja megnézni,
melyik kávézóban forgatták. Sok jót nem lehet elmondani róla, ami egyébként
fantasztikus hely lehetne… De ehelyett a legtahóbb személyzettel itt
találkoztunk a forrócsokit, amit egy kisebb vagyonért rendeltem tulajdonképpen
nekem is ciki forrócsokinak hívni. Óriási kár, talán egy tulajdonosváltás után
érdemes visszamenni.
Shakespeare and
Company
Első számú látványosság a basic látnivalókon túl, legalábbis
az internet szerint. Jó pár emberhez eljuthatott ez az infó, ugyanis a
könyvesboltba zárás előtt tíz perccel érkeztem, de szó szerint a könyveket is
alig lehetett látni. Klausztrofóbiásoknak határozottan nem ajánlom. Pedig ez is
egy olyan hely, aminek tényleg látszik, hogy van lelke és története, a falak is
mesélni tudnának, ha egy pillanatra is meg tudnánk állni közöttük.
Top étterem
Crêperie - L'Atelier
Artisan Crêpier – Mabillon
Ha a helyi sós palacsintát szeretnéd megkóstolni, akkor ez
finom és megfizethető hely a belvárosban.
Les Antiquaires
Ez pedig egy elegánsabb étterem, ahol elképesztően ízletes
ételek vannak, ha esetleg valami komolyabb vacsora lenne a cél.
Amikre nem jutott
idő, de megnézném
Párizsi csatornarendszer
Le Procope - legrégebbi kávézó
Père-Lachaise temető
Rue de l'Abreuvoir / Rue Cremieux / Rue Mouffetard utcák
Gustave Moreau Museum
Amit Ti ajánlottatok
Étterem-kávézó
Philippe Conticini - Óriás croissant
Crêperie Mouffetard - Sós palacsinta
Bo man café
Le Tire-Bouchon
Pain pain pékség
Immersion - Brunch
Trantranzai - ázsiai étterem, este érdemes menni
Kultúra:
Musée d'Orsay
Rodin múzeum kertje
Latin negyed: fedett utcák, Église Saint-Sulpice, szobrok
legendákkal
Place des Vosges - közelben könyvesbolt, ahol az eladók
ajánlói vannak a könyvek mellett
Eugène Delacroix Museum - Louvre jeggyel ingyenes pár napig
Grande Mosquée de Paris - mecset
Canal Saint Martin parti séta
Jardin des Plantes - Jardin alpin
