Érdemes négyezer kilométert utazni, hacsak néhány napod van Tenerifére? Abszolút. Különösen, ha vágysz egy kis elérhető nyárra, hogy kellő D-vitamin mennyiséggel kibírd a tél végéig. A közel hatórás repülőút legalább olyan távolinak tűnik mint a tél vége, ezért jó ötlet olyan gépet nézni, ami alvásidőben teszi meg az út nagy részét.
Megérkezés
Szinte kötelező járművet bérelni, de azért ki kell mondani
azt is, hogy a terep sokszor haladó sofőrtapasztalatokat követelt meg,
különösen a hegyi szerpentineken. Mi egy helyi cégtől béreltünk kocsit, de a
sziget teljes mértékben robogókompatibilis. Az utak állapota teljesen rendben
vannak – különösen a mieinkhez képest –, egyedül a szűk szerpentinek és a
bizonytalan turisták okoztak némi nehézséget. A szigeten két autópálya van,
mindkettő ingyenes.
Az sem mindegy, hogy Tenerife melyik régiójában van a
szállás, ugyanis a déli partok jóval melegebbek, északon viszont sokkal zöldebb
a növényzet. Mi a Los Gigantes nevű hegylánc mellett laktunk délnyugaton, így
minden nap elbúcsúztattuk a napot, ahogy lebukott a szomszédos La Gomera mögé.
Mivel Marokkó csupán 300 kilométerre van, így itt is meleg van egész évben,
januárban is simán leégtem a strandon. Napközben húsz fok felett volt a
hőmérséklet, ami szinte kánikulának hatott, ha nem fújt a szél.
Teide
Tenerife vulkanikus eredetű, méghozzá a világ legmagasabb
vulkáni kúpjával büszkélkedhet… kvázi az egész sziget egy tűzhányó maradványainak tekinthető.
Az ősverzió becslések szerint akár 7000 méter is lehetett, ami nem semmi, hiszen
a mostani csúcs a sziget közepén, a Pico del Teide is 3718 méter magas, ahol én
már tapaszaltam magam némi magasság okozta kényelmetlen tünetet.
A Teide körül egy komplett Nemzeti Park látogatható, ami a vulkán körül bő 40 kilométeres sugárban láva maradványokat, hamut és kopár köveket rejt. Én egyébként is vonzódom a vulkánokhoz, elképesztően tekintélyt parancsoló a lábuk előtt heverni és jelen esetben ez majdnem nagyobb élmény volt, mint felmenni a csúcs alá. Ezt felvonóval lehet megtenni, ahol mindenképp megéri előre jegyet váltani, ugyanis időpontot kell foglalni. A kilátóban tiszta időben valóban belátni a szigetet, ám a csúcshoz csak engedéllyel lehet felsétálni, amihez előzetesen regisztrálni kell.
A Nemzeti Park többi része ingyenes, beleértve a
látogatóközpontot is és számos izgalmas túraútvonalon lehet elmászkálni. Aki
kicsit is szeret sétálni, egy napot simán eltölt itt.
Maska
Bevallom, ide még vissza kell térnem, ugyanis nem tudtunk rendesen leparkolni. A szerpentin is itt volt a legkegyetlenebb, a világ összes kanyarával és szembejövő forgalommal… de megéri. A falu érdekessége, hogy olyannyira elszigetelt, hogy az 1980-as évekig nem is vezetett ide út, csak az óceán felől lehetett megközelíteni. Régen állítólag kalózok használták az öblöt, hogy itt rejtsék el kincseiket és ez az információ nekem elég is volt ahhoz, hogy beleszeressek a zöldbeborult hegyekbe-völgyekbe.
Az európai Machu Picchu-nak is nevezik, és bár inkák nem
éltek itt, de a Peruból ismert Andok kultikus formája itt is megtalálható
piciben. A Masca-kanyonban különleges sziklák, az út az óceánig és a természet
200%-os közelsége vár, de ide is előzetesen kell regisztrálni.
Los Gigantes és a láva medencék
Csendes, monumentális szomszédaim voltak ezek a hegyek. Leginkább
távolról lehet őket csodálni, illetve a lábuknál heverő strandokról, de az
biztos, hogy kár őket elkerülni. Innen indulnak az etikus bálna-és delfinlesek.
A közeli partok tele vannak vulkanikus medencékkel, ami ha nyugodt a víz, akkor
fürdésre is kiváló – a Charco La Vaca ilyen volt.
A hullámok szinte végig felfoghatatlanul nagyok voltak, így
mi a vízbe nem igen mentünk be, de már csak nézni is bőven elég volt őket. Nagyon
komolyan vették a biztonságot, piros zászlók jelezték, hogy tilos a fürdés, a
dagály közeledtével pedig lezárták a strand egy részét.
Anaga babérerdői
Az első őserdő élményemet ezeknek a fáknak köszönhetem. Fűszeres
illat, átláthatatlan lombok, kusza gyökérzet és kivehetetlen indák mindenhol. Aki
szeret túrázni igazi paradicsomban találja
magát, de a kezdők számára is indulnak egészen rövid körútvonalak. Mi a Mirador Cruz del Carmen-től indultunk, ahol tudtunk parkolni és több séta közül is lehetett választani. A környéken a Camino Viejo Al Pico Del Inglés is
kihagyhatatlan, mi mégis megtettük.
Ezek az erdők a jégkorszak előttről maradtak fent, úgyhogy
vigyázni kell rájuk. Régen Európa mediterrán térségei így néztek ki, úgyhogy nem
csak egy sima őserdőben járunk ilyenkor, hanem tulajdonképpen időutazás történik.
San Cristóbal de la Laguna
Tenerife régi fővárosa mára apró színes gyarmati házakkal és hangulatos sétálóutcákkal, néhol sárkányfákkal és templomokkal nyerte el az UNESCO világöröksége címet. Utcáin sétálva sokkal inkább érezzük magunkat egy latin-amerikai városkában, ami elég különleges atmoszférát nyújt.
Itt található a Kanári-szigetek
első egyeteme is, de egy sétára, kávéra esetleg valami helyi tapasra a
legalkalmasabb hely.
Garachicho
Végül az északi városkába mentünk, ahol teljesen más klíma
uralkodik, a felhők néha egészen a városig lekúsztak. A misztikus légkörhöz
bizonyára az is hozzáadott, hogy az 1700-as években egy lávafolyam elsodorta a település nagy részét, amit később a megszilárdult lávára építettek újra.
Az apró belváros gyönyörű, a legszebb a szigeten látott városkák
közül. A „friss” vulkánkitörés lávamedencéiben lehetséges a fürdés jó időben,
de ha csak sétára van lehetőség, az is bőven lenyűgöző.
Garachicho-ba két út vezet: egy körben az autópályán egy pedig a hegyen át. Én általában bírom az autózást, de ezután a szerpentin után kénytelen voltam bevenni egy Dedalont, úgyhogy megéri kétszer is meggondolni merre indulunk.
Plusz tipp:
🌴 Mindenhol építkeznek a szigeten, ezért érdemes előre
megnézni, hogy a szállás nyugis helyen lesz-e
🌴 Siesta van, tehát a kisebb üzletek kb. 13.00-17.00 között
zárva vannak
🌴 Nagyon sok szép, kevésbé szép, kiépített és random strand
van, ezért érdemes előre kinézni, miből lehet válogatni
